|
Néhány szó a beültetett fémekről
El kell oszlatni azt a tévhitet, hogy a törések
rögzítésére, illetve az izületek pótlására platinát
használt volna valaha is az orvostudomány. Ez a
fém túlságosan drága, és túlságosan merev ahhoz,
hogy alkalmas legyen ezeknek a sérüléseknek a rögzítésére.
A korszerű rögzítésekben kétféle fémet használunk
előszeretettel. Az egyik az orvosi célra kifejlesztett
rozsdamentes acél, a másik az utóbbi időben elterjedő
titán ötvözet. Mindkét fém alkalmas arra, hogy a
szervezetben jelen lévő testnedveknek teljes mértékben
ellenálljon, és ott un. korozió ne jöjjön rajta
létre. Ennek megfelelően idősebb betegeknél (60
év után) ezeket a fémeket nem szabad eltávolítani.
Fiatalabb betegeknél törekszünk arra, hogy a nagy
fémeket (lemezek, csavarok, szegek) eltávolítsuk
a gyógyulást követően, amely másfél-három év múlva
lehetséges a sérülést követően.
Új jelenség az un. fémallergia, amely egyre gyakrabban
jelentkezik a betegek körében. Ez azt jelenti, hogy
a rozsdamentes acél ötvözeteire (króm és nikkel)
allergia alakul ki. Amennyiben ez tudottá válik,
akkor a rozsdamentes orvosi acél, törések rögzítésére
nem alkalmas. Ezekben az esetekben a sokkal drágább,
de allergiát nem okozó titán ötvözeteket használjuk.
A beültetett fémeket a hagyományos fémkereső detektorok
nem mutatják ki, ezért nem okoz problémát, hogy
a beteg a későbbiekben repüljön. Az egyre szigorodó
biztonsági előírások miatt, gyakran nagyon érzékenyre
állítják ezeket a detektorokat. Ilyen esetekben
sincs gond, hiszen a műtéti hegekből a vizsgáló
szakember meg tudja állapítani, hogy a detektor
a beültetett fémeket mutatja.
|
|
|